Sziszi és Terka blogja

Hétvégén belemászott egy hülye kullancs Sziszi drága fejébe. A Kígyós partján a nagy fűben szagolgatta a virágokat és az a lesbőltámadós dög megtámadta. Nem sokáig lehett benne, mert a fűszaglászás és a felfedezés között nem telt el fél óra sem. Édesapja szedte ki és egyből ki is végezte. Állatot nem ölünk, de de ezt nem sajnáltam.

Ez a mondókánk minden reggel és este a három Silicea golyócska bevételekor. S, hogy miért? Nos, hát a történet hosszú és szövevényes, pedig lehetne rövid és egyszerű is.

Homeos dokinéninél jártunk Rácalmáson, Azért kerestük meg, mert mindenképpen szerettem volna homeopátiás oltáskivezetést az MMR oltásra. Egyrészt tájékozódtam az MMR lehetséges mellékhatásairól (mivel eddig egy oltásnál sem kaptam semmiféle tájékoztatást, sőt a BCG-t beadták neki úgy, hogy még csak nem is tudtam róla), másrészt Szilárddal meg vagyunk győződve arról, hogy a növekedési megtorpanás, ami öt hónapos korában hirtelen jött és a mai napig érezzük hatását az oltások következménye és semmi köze nincs a kizárólagos szoptatáshoz és az elhúzódó hozzátápláláshoz. Azt hittem, hogy ezzel a kitalálmányunkkal magunkra maradtunk az idők végezetéig és örökre úgy leszünk elkönyvelve, mint a hobbiból szoptató anyuka  és a nem rendesen kajáztató szülők.

Ezért szinte el sem hiszem, hogy a doktornéni egyből megértette, hogy mire gondolunk, teljes evidenciaként kezelve igazat adott nekünk és azt mondta, hogy VAN MEGOLDÁS!!! Mindezt lazán, könnyedén, csuklóból, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Szóval, most homeobogyókkal növekedünk. Kezdősúly: 8350 g, hossz: 72 cm.

Énekel (na jó, csak dúdol). Szopi közben, teljesen jól kivehető, igazi dallamokat gyárt!

Nagyon szeret zenét hallgatni, már a hasamban Lajkó Félixre rugdalózott. Mikor megszületett sokáig csak Mozartot meg Bachot mertem hallgatni és Szilárd is csak suttogósan tévézhetett, hogy nehogy megfertőzzük a fülét. Azóta már sokat lazultam. Lajkó Félix és a Muzsikás maradt és hozzá jött a Kaláka (hála nagyhajú nagybácsikájának). Tévét nem hall, rádiózni a kocsiban szokot. Én is sokat énekelek neki, mindenfélét, leginkább népdalokat és saját költésű csodákat. Így alakult ki zenei pályafutása, melynek eredménye ma egy hosszú szopidallamban csúcsosodott ki.

Mostanában nem azért ilyen ritka a blog posztoltsága, mert nem történik velünk semmi, hanem pont ellenkezőleg: a világ hiábavalóságaira már nincs időnk a tengernyi tennivaló miatt.

A legfontosabb változás a kajázásban történt. Már szinte mindent ehet. A nagymamák legnagyobb örömére sütit is, így a mamasütik lettek az abszolút kedvencek. Az egész repertoárt végigkóstolta már, szerintem nem bánná, ha ezentúl csak sütin kellene éldegélnie. Én viszont annál inkább, mivel borzasztóan felpörgeti a cukor és még a fogát is csak fogkrém nélkül mossuk. Itthon nincs is nyalakodás. Viszont jó hír, hogy egy picit hízott, de ezt valószínűleg csak mi látjuk, mert még mindig nagyon pici a kortársaihoz képest.

A másik fontos állomása pici életének, hogy "jáccós gyerek" lett. Pécsen szuper játszóteret találtak Szilárddal, már messziről sikongat, ha meglátja. Minden játékot szívesen kipróbál, de leginkább homokozik, meg gyöngykavicsozik - gyakran nézegetem a pelustartalmat kavics után kutatva. Meg persze egy kicsit szocializálódik is, ami bőven ráfér.

Solton is voltunk játszón, de nem ilyen jó érzéssel (mármint édesszüléi), mert előző este nagyon nagy buli lehetett a Kanális parton és a fiatalok szétverték a padokat és a játékokat. Azért a homokozóba beengedtük (mert állandó finnyában nem élhetem az életet), de közben folyton az járt a fejemben, hogy remélem nem itt könnyítettek magukon a bulisok!

Nincs több konzultáció, így vége a pécsezésnek erre a félévre. Ez örömhír, mert nem kell a gyereket hurcibálnunk korán reggel, nyüglődtetni a kocsiban, viszont sajnálatos a jó kis játszótér miatt. A solti kiábrándító, így hétvégente inkább elvisszük Paksra.

Az ő kis vicce nyugodtam maradhat sokáig, mert édes, kedves, humoros. Azt találta ki, hogy minden pukija után hangosan kell nevetni. Teljesen következetes, még álomszopi közben is kineveti a cici mögül.

A másik már nem ilyen vicces, sőt kifejezetten borzasztó. Már egy pár hete nyűg volt a hajmosás, sírt, ellenkezett. Mivel kénytelenek voltunk néha mégis megmosni, ez annyira fájdalmasan érintette, hogy már a sima hajmosás nélküli pancsitól is fél. Úgy fürdünk, hogy ő belémcsimpaszkodik, és mozdulatlanul rámlapulva várja, hogy apa végre kivegye. Szappanozás közben véletlen sem szabad elemelnem a testemtől, mert iszonyatosan üvölt. Most ott tartunk, hogy a haja már zsíros és kicsit büdi is és Szilárddal előre rettegünk a holnapi naptól, mert akkor mese nincs: MUSZÁJ hajat mosni. Tudom, hogy ez is egy rossz szokás és előbb-utóbb vége lesz, de nem bírom nézni a kétségbeesett ábrázatát addig, amíg kinövi. Ha valakinek van ötelete, javaslata, akkor ne habozzon megosztani, mivel most először nem tudom, hogy mit csináljak?!

A destination kiválasztása nem volt véletlen. Ez a kiruccanás kicsit már terepszemle is volt, mármint csak nekem, mert Szilárd kívül-belül ismeri már a várost.

Az időponttal bajban voltunk, mert az időjárás nem volt valami kegyes mostanában, de jól döntöttünk. Itthon orkán, hurrikán, ott napsütés, tavasz, kirándulóidő.

Ez a kirándulás arról lesz a legemlékezetesebb, hogy itt már nem kézben (háton, csípőn, babakocsiban) cipekedtük, hanem saját lábon túrázott. Meglepően gyorsan haladtunk, eszméletlenül dolgozot: míg mi kettőt léptünk, ő legalább hatot.

 Ez a lendület egészen addig tartott, míg elértünk a murvás szegélyig. Ez a felület akkora tapasztalat-sokk volt, hogy hosszú percekig kellet taposni, billegni rajta, twistelni, rugdosni, majd a végén egyesével marokba szedni és apának adogatni. Mivel néha elég mélyre nyúlt és földestől szedegette, ezért a keze és a körme úgy nézett ki, mint a lukbavájó kutyának.

Szedegetett kavicsokat, gesztenyét,amit haza is kellett hoznunk. Nehéz neki elmagyarázni, hogy a csikkeket nem kell felszedegetni a földről (egyébként Keszthely meglepően tiszta város).

 Itt már kicsit viharvert és pacuha a kinézete, de ekkora munka után ez érthető is. Parkbankajázás volt. Mostanában, ha nagyon elfoglalja magát, már nem jut eszébe annyiszor cicizni, most viszont vinnyogva vetkőztetett, így kénytelen voltam a Helikon park közepén megszoptatni.

  A Szépkilátó parkolójában a kocsiban tettük tisztába. A mellettünk parkoló nénik alélva nézték a kocsiból ragyogó szépséget, aki mivel látta, hogy hangos tetszést arat, még integetett is nekik.

A túralendület még itt sem veszett el, majd' elrántott igyekezetében.

Hazafelé úgy dolgozott benne az élmény, hogy képtelen volt elaludni a kocsiban. Egy órát fárasztottuk a parkolóban, mászkáltunk, csumpáztunk, mire végre sikerült bealudnia, de legalább aludt reggelig, még azt sem nagyon vette észre, hogy kivettük a kocsiból.

A névnapjára madárfüttyöt meg hóvirágot ígértem, verőfénnyel és langy tavaszi szellővel. Aztán ez lett belőle:

Tegnapelőtt elpakoltattam Szilárddal a teraszról a szánkót, nehogymár a szomszédok megszóljanak, hogy nem vagyunk nagy buzgárok! Apa szeret bennünket, ezért nem morgott nagyon, amikor másnap megint bányászhatta elő.

Már az ünnep reggele is boldogsággal indult, mert végre sikerült beledugni R2D2 légkifújó nyílásába egy avokádómagot, amit csak a burkolat leszedésével tudtunk kivenni.

Itt éppen akcióban.

 Játékot nem ajándékoztunk neki. Már hónapokkal ezelőtt megjött a Grimm's mobil babaház, amit a névnapjára szántam de úgy döntöttem, hogy ezt majd máskor kapja meg. Most a legjobban a használati tárgyainkkal szórakozik, például hosszú percekig söpröget, felmos, kevergeti a köcsögben a levegőt a fakanállal. A konnektorok, aksitöltők a megamennyország, így nem hiszem, hogy izginek és értékesnek találná a fajátékunkat. Majd kicsit később...

Így az elnyűtt csillagos tutyija helyett kapott egy új, tigrincses puhatalpút (A puhatalpak.hu-ról). Tetszett neki.

Szüksége is van a jó cipőre, mert már nem nagyon mászik, inkább menni szeret. Azt hittem, hogy majd egyszer csak elindul, és attól a naptól kezdve azt mondhatjuk, hogy JÁR A KISFIUNK. Hát, ezzel szemben észre sem vettem, hogy, hogy történt a dolog, mert egy hosszú folyamat eredménye az, ahol most tartunk. Először csak pár bizonytalan lépés (kb a szülinapja óta), majd hosszabb részeges lépések az egyik bútortól a másikig, most meg már szalad keresztül a lakáson! Eszméletlen energiabomba. Esténként mindenki hamar álomba szokott szenderülni.

Elkezdődött az új szemeszter, ráadásul elég durván, mivel egyből egy három napos konzultációval kezdtünk. Amikor hozzámentem még csak sejtettem, a ketten töltött évek alatt kiderült, most pedig tutira bebeizonyosodott, hogy a világ legjobb pasiját sikerült kifognom. Szerintem nincs még egy ilyen a földön, aki ezt az egész hercehurcát feleségestől-gyerekestől így végigcsinálná, sőt még tetszik is neki!

A családi kasszából már így is egy kisebbfajta vagyont emésztett fel a sok pécsezés, ezért nagyon szolid szállást kerestem, de szerencsére a türhető szintet megütötte. A vendéglátó néni annyira megörült Sziszinek, hogy kedveskedésből maximumra tekerte a termosztátot, így egy szál bodyban altattuk. Éjszaka egy szemet sem aludtam, mert állandóan azt figyeltem, hogy mikor rúgja le magáról a takarót: jól berögzült paráim még a trópusi körülmények között is működésbe léptek és a megfázástól féltettem.

A másik nagy félelmem a 3 napos gigakonzultáció miatt, hogy szegény édesapukája hogyan fogja elszórakoztatni hosszú órákon keresztül. Néha még nekem is embert próbáló feladat, pedig nekem van csodaszerem is ( ami a második nap estéjére úgy tele lett, hogy a kezemet sem tudtam felemelni a feszítő fájdalomtól). Minden aggodalmam felesleges volt, semmi problémájuk nem akadt. Ettek, ittak rendesen és egy kis hisztit leszámítva jól érezték magukat, tartalmas programokat találtak ki.

A tettyei romok közel voltak a szálláshoz, ide többször felsétáltak.

Sajnálom, hogy az első játszóterezés nélkülem történt. Nem is a játékok voltak nagy hatással Sziszire, hanem a sok zajos gyerek. Látszik a megilletődöttsége.

A kissé merev lábtartás és szende arc is jól illusztrálja az antiszociális nevelésünk eredményét. Asszem többet kellene gyerektársaságba vinni.

Ezt azért bocsátom meg apának, mert már a harmadik napon volt ( egyre fogyott az ötlettár ) és esett az eső. Ez a gépállat pénzzel működik, de olcsón megúszták, mert nem kellett bele pénzt dobni, a gyerek így is nagyon boldog volt tőle.

A végére meg egy szép napsütéses-happységes, hogy a félév többi konzultációja is ilyen jól sikerüljön.