Sziszi és Terka blogja

Család lettünk. Nem szeretem a szentimentális dolgokat, de mégis csak ez életünk legnagyobb kalandja! Izgalmas lesz visszaidézni, mi történt veletek, velünk, DRÁGA GYEREKEINK. Lilypie Fourth Birthday tickers Lilypie Second Birthday tickers Daisypath Anniversary tickers

Facebook

Naptár

május 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

Wishbone Bike

2010.02.14. 21:19 - mertaera

Címkék: wishbone bike

Ez a bringa szerelem első látásra. Mikor először megláttam, elhatároztam, hogy ez lesz Sziszi első bringája. Pár európai országban lehetett már kapni, de Magyarországon még nem, ezért az új-zélandi gyártótól rendeltem és elkezdtük a hazai forgalmazást. Bár, még a webshop mindig a grafikusra vár, de egy budapesti boltban és egy másik webshopban lehet általunk forgalmazott járgányokat kapni, nálunk meg a teljes pompás dizájn elkészültéig itt: picasaweb.google.hu/mertaera/WishboneBike#

 

Igazán csak tavasszal lesz jó neki, mert még a lába sem ér le, de nem tudtuk kivárni, hogy kiviruljon az idő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ilyen használatban:

 

Jaaaj!

2010.02.06. 23:10 - mertaera

Címkék: hiszti

Most megpróbáljuk édesapával kipihenni az elmút két nap fáradalmait, de valószínűleg ez  a meddő próbálkozás szintjén fog megrekedni. Szerintem ezt a diplomaosztójáig pihenhetjük.

Borzasztó hisztis. Már nem egyszerűen nyüfögős, hanem éktelen ordítós, hátrahajlós. Két dologért szokott hisztirohamba kezdeni. Most, hogy túljutottunk a telefon témán ( kapott egy kiszuperált, ezer éves szétnyitható telefont inaktív kártyával, de neki ezt is sikerült megoldania, felhívta a 112-t!), az áramozás van soron, amit sajnos semmilyen alternatívaként sem tudunk megengedni. A másik ok a hisztire, hogy egyszerűen nem tudjuk kitalálni, hogy mit szeretne. Pedig annyira el akarja mondani nekünk sírás közben ( "dejejdeje", meg hasonló szavak gyorsan egymás után), csak mi nem értjük.

Ma vacsinál először nem akarta, hogy segítsek az evésben, mindenáron egyedül akart kanalazni. Mivel ezt természetesen egyből megengedtem, utána azt szerette volna, ha a tányért is elengedem. Ennek nyomatékot is akart adni, így villámgyorsan kirántotta a kezemből, az egész gyümölcsrizs a földön landolt. Mivel ezek után már semmi érdekes nem volt az asztalnál, azonnal kérte, hogy vegyem ki az etetőszékből. Mikor ez is megvolt elkapta a poharam és megmosta a kezét az ásványvízben.

És még csak most kezdődik... Ez már csak rosszabb lesz?

Egy éves

2010.01.28. 00:31 - mertaera

Címkék: szülinap ünnepek elsők

Egy éve, hogy megérkezett közénk, pedig olyan, mintha mindig is vele éltünk volna. Rengeteget filóztam, hogy mi lesz majd, ha gyökeresen megváltozik az életünk, és még Szilárd is bevallotta, hogy úton a kórház felé kicsit berezelt, mert ráébredt, hogy ez bizony már nem visszafordítható! És lőn, tényleg minden megváltozott! Életünk legjobb döntése volt, mikor elhatároztuk, hogy családot bővítünk.

Hét hónap szobafogság alatt volt idő kiművelni magam gyerek témában. Elvekkel, okos irányzatokkal, konkrét tervekkel indultunk a szülőszobára. Pont tegnap került a kezembe a régi táskám fenekéről a "Kérdések a szülésznőhöz" című fogalmazványom. Nagyon ügyes szülési tervet készítettem, de már a szülés sem úgy sikerült, ahogy elterveztem. Kicsit pimpikésre sikeredett beállítani a gondolatvilágom a témában a fájdalomcsillapító nélküli természetes szüléssel kapcsolatban. Délben már megbántam, hogy nem kértem fájdalomcsillapítót és mikor közölték, hogy császár lesz a vége megkönnyebbültem, vagyis csak félig, mert akkor azt mondták, hogy tilos nyomni, de a testem minden kicsi porcikája préselni akart. Aztán, mikor kiemelték a hasamból már tök mindegy volt, hogy miként jött, a lényeg, hogy megérkezett. Azt gondoltam, hogy katartikus élmény lesz először megpillantani, de mikor megláttam az első gondolatom az volt, hogy a kisbabák nem is így néznek ki. Hihetetlen volt a csibesárga kócos hajával, lila kezeivel és rózsaszín arcocskájával, ahogy összehúzott szemöldökkel bizalmatlanul nézelődött bele a nagyvilágba.

Az első egy hónapban nehéz volt kiteljesednem anyukaként, egyrészt a hirtelen rám zúdult óriási felelősség miatt, másrészt az állandó paráktól. Visszatekintve a kedvencem az "egyik szeme kisebb, mint a másik". De volt "begyulladt a körme", "büdi a füle", "jaj, a köldökcsonkja" is, na meg az állandó szoptatás körüli problémázás. Mai eszemmel már tudom, hogy senkire nem kellett volna hallgatnom és bátran ciciztetni, amikor csak jólesik, nem kellett volna attól tartani, hogy túletetem. Elég sok kellemetlenségtől megkímélhettük volna magunkat.

Kábé pont a gyermekágyas időszak végére sikerült összeszoknunk és, hogy nem maradtam ebben az állapotban, az leginkább annak köszönhető, hogy drága apa itthon volt velünk, mindenben segített, mindent elintézett. A következő hat hónap a végtelen szopik és a hosszú szellőzések, séták, kirándulások ideje volt. Büszkék voltunk, hogy ügyesen néz, mosolyog, fog. Bebizonyosdott, hogy a szuper hájtek babakocsi felesleges befektetés volt, hiszen a legtökéletesebb szállítóeszköz a hordozókendő, meg apa karja. Így tökéletes nyugalomban, kiegyensúlyozottan, sírás nélkül teltek napjaink.

Hat hónaposan, közvetlenül a lágyéksérvműtét után rohamos fejlődésnek indult mozgásügyileg. Friss sebbel kezdett el pörögni hátról-hasra oda-vissza. Majd a négykézláb hintázás és a mászás, utána a kapaszkodva felállás. Valószínűleg ez a sok energiapazarlás az oka, hogy ettől kezdve nagyon lassan gyarapodott a súlya, még lassabban a magassága. Bár mindenki siettette a hozzátáplálást, ekkor már nehezebben adtam be a derekam. A mai napig kardinális ügy a kajatéma. Nem gondolom, hogy sokat veszít a gyerekem, ha életének kilencvenegynéhány évéből pár hónappal kevesebbet él tojás vagy tej nélkül, viszont, ha ezzel hozzájárulunk egy esetleges táplálékallergia (ami a családban bőven előfordul) megelőzéséhez, már nem volt hiába a késleltetés. A cukor, meg a nátrium-glutamát pedig egyébként sem gyerek szájába való (meg felnőttébe se nagyon), ezért nem etetek mindent össze Sziszivel.

Ahogy egyre magabiztosabban járt-kelt, vagyis mászott a lakásban, úgy fedezett fel egyre érdekesebb és izgalmasabb dolgokat. Így történt, hogy megismerkedett a konnektorokkal, dugókkal, fiókokkal. Mivel ezeknek a dolgoknak jelentős része tabu, ezért kezdetét vette a hiszti korszak. Nagyon látványosan és hangosan szeretné érvényesíteni az akaratát. Bár Szilárd és én is egyetértünk abban, hogy a legfontosabb a tapasztalás öröme és nem akarjuk ezt az utat tilalomfákkal telerakni, mégis sokszor meg kell akadályoznunk felfedezéseit. Most éppen a kandalló a sláger, nem tudja megunni, így elég sokszor hisztibe fordul a játék.

Bontakozó értelmének legjelentősebb állomása, hogy már konstruál. Pakolgat ide-oda, rendezkedik, építget. Akaratos természete nem engedi, hogy könnyen feladja elképzeléseit, ha valami nem sikerül addig próbálkozik, míg eredményes lesz. Legdöbbenetesebb eset, mikor a kockája begurult a fotel alá és a kezével nem érte el keresett egy másik játékot és kipiszkálta vele.

Mostanában a járással próbálkozik. Egyre többször keresi a lehetőséget, hogy a kinézett célt két lábon közelítse meg. Biztonsági játékos, így inkább csak kapaszkodva lépeget, de ma három lépést megtett felém elengedett kézzel.

Az évértékelés végére tartogattam a legfontosabbat és legkedvesebbet: a szeretgetést. Már négy(!) hónapos korában kinyilvánította szeretetét, gyakran nyalogatta az arcomat, illetve nyitott száját hozzám nyomta. Még mindig így puszil, de már szorosan ölel hozzá és cirógat is. Játék közben gyakran odaszalad hozzánk, ölelget, puszilgat (biztos energiát gyűjt), majd folytatja tovább a dolgát.

Ez csak egy kis kivonata az elmúlt egy évünknek és a huncutságok, humorok, amik az igazi esszenciáját adják napjainknak (pl., hogy tegnap vetkőzés közben összekakizta apa orrát és száját) helyhiány miatt említésre sem kerültek.

Már régóta tervezgettük a mai napot. Apa megvásárolta a partykellékeket, jó sok lufit, amit éjszaka szédülésig fújkált, és a gyertyát is rábíztam. Ezt nem sikerült hibátlanul megoldania, mert csak háztartási gyertyát kapott. Gondolta az is jó lesz a tortára! Nagymami segített ki egy tortagyertyával. A torta receptjét hónapok óta keresgettem, nehéz volt olyat találni, amiben nincs cukor, tej, tojás. Végül találtam egy kedves ismerőst, aki már fél éve túljutott a tortakérdésen, mivel a kislánya fél évvel idősebb Sziszinél és a blogjából (kis változtatással) megfőztem a kókusztejbegyümölcsrizstortát. Pár próbaverziót csináltam a biztonság kedvéért, így az elmúlt hetekben sokszor ettünk kókusztejberizst. A vendégeknek dobostortát csináltattunk. A saját kis tortája addig volt érdekes, míg bele nem tenyerelt a dobostortába és azzal a lendülettel lenyalta a kezét. Ettől kezdve nem volt megállás. Mivel nem akartam, hogy a szülinapján ekkora csalódást és keservet okozzak neki, ezért hagytam a nyalakodást. Pár kanyart sikerült betúrni a szájába, írtó boldog volt. Pörgött, forgott, bohóckodott, nagyon vidáman játszotta magát álomba.

Most édesen alszik az ágyában, én meg rá gondolok, mint egy éve minden másodpercben, teljesen elérzékenyültem, hiányzik,  és ölelném, puszilnám, szeretgetném.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Adósság poszt

2009.12.31. 22:02 - mertaera

Címkék: video beszédfejlődés mozgásfejlődés szánkózás elsők kirándulunk kastélytúra

Ezeket a dolgokat nem akarom átvinni a következő évre, mivel mind decemberben történtek, csak nem értem rá blogolni tanulós dolgaim miatt.

Még november végén jött rá, hogy ő már tud járni, csak megfelelő segédezközt kell keresni hozzá. Kitalálta, hogy a széke lesz a legjobb alkalmatosság erre. Pár napja pedig - mindenki legnagyobb örömére - azzal kápráztat el bennünket, hogy teljesen egyedül le tud tolatni az ágyról. Már nem fejjel indul meg, hanem profi módon irányba fordul és lecsusszan.

 

Papa restaurálta a retró szánkómat, karácsony előtt ki is tudtuk próbálni. Kicsit kedvét vesztette az öltözködés alatt, szegényre ráadtuk a bundazsákot, utána már nem tudott megmozdulni. Mereven belekötöttük egy sállal a szánkóba. Mikor elindult a szánkó már minden ok volt, csak tilos volt megállni.

 

Karácsony után mindenhova csak a díszével közlekedtünk, vinni kellett a kocsiba is. Ez lett a kedvenc karácsonyi ajándéka. Másik kedvence  Wheelybug. Még nem tudja rendeltetésszerűen használni, csak önelégült arccal, egyenes háttal ücsörög rajta, és tűri, hogy tologassuk lakásszerte. Még azt is hagyja, hogy bolond nagybácsikái drifteljenek vele a nappaliban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kastélytúrán voltunk, Simontornya, Ozora és a jobb sorsra érdemes igari kastély előtt elkocsikáztunk, mivel a gyerek aludt az autóban. Mondjuk szerencsétlen Strasszer kastélynál akkor sem szálltunk volna ki, ha ébren van, mivel veszedelmes környéken düledezik. A kovácsoltvas kaput és kerítést téglástól együtt bontogatják. Valaha gyönyörű fák vették körül, most már azok is inkább szerencsétlenül álldogálnak a birkalegelőként használt parkban. Az épület nem magától, hanem a szorgos téglagyűjtögetőktől esik elemeire. Siralmas. Végül a dégi Festetics kastélyba látogattunk. Nem számítottunk rá, hogy be is tudunk menni, mivel pár éve még nem volt látogatható, csak a parkban akartunk sétálni és kívülről gyönyörködni. Meglepetésre találkoztunk egy őr bácsival, aki közölte, hogy november 1-ig állandó kiállítás van a kastély történetéről, most zárva vannak, de mivel ilyen messziről jöttünk beenged bennünket. Igaz, hogy hidegebb volt bent, mint kint (a fényképező le is fagyott, így csak Szilárd telefonjával tudtunk képeket csinálni), de jól fel voltunk öltözve és varázslatos volt, hogy csak mi voltunk a Festetics kastélyban!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legnagyobb eseményünk, hogy pár napja nagyon kifejezően kezdett el gügyögni. "Így-így, egy-egy, én" a felismerhető szavak, de a saját kis nyelvén már mondatokat is szokott halandzsázni és énekelni.

Háton fekvő, pisi-kaki-szopi bébiből egy év alatt rosszcsont kisgyerek lett, aki bár még sokat szopizik, de azt artistákat megszégyenítő pózokban műveli már!

Az első karácsony

2009.12.25. 23:01 - mertaera

Címkék: video ünnepek elsők

Adventi rosszcsont képek

2009.12.07. 22:08 - mertaera

Címkék: huncut

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Karácsonyi ajándéklista

2009.11.29. 22:59 - mertaera

Címkék: ajándék

Kedves rokonok, barátok, ismerősök, akik Szilárdot karácsonyi ajándékkal szeretnétek meglepni!

Karácsonyi kívánságlistánkat itt találjátok: picasaweb.google.com/mertaera/GrimmS#

Átmenetileg (a webáruház nyitásáig) telefonon egyeztessünk a rendelésekről! December 7-ig kell leadnom a rendeléseket, addig jelezzetek, hogy ki-mit választott!

 

Kellemes karácsonyi készülődést!

Erus, Szilárd, Szilárdka

Szeret

2009.11.27. 22:04 - mertaera

Címkék: szeret

Őszölünk

2009.11.26. 22:09 - mertaera

Címkék: kirándulunk

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És, jó baba?

2009.11.21. 22:09 - mertaera

Címkék: huncut

Régebben a gratuláció után szinte mindenkinek ez volt az első hozzászólása-kérdése a gyerekkel kapcsolatban. Tartalmat nem nagyon rendeltünk a válaszunkhoz (ami természetesen "igen" volt), mert egyrészt valóban semmi gondunk nem volt és mintaszerűek voltak a mindenapjaink és éjszakáink, másrészt nem tudom elképzelni, hogy létezik a kérdés inverze: talán van rossz baba is?

Mindenesetre, ha ma érdeklődnének biztos azt válaszolnánk, hogy borzasztórosszégetnivalókisördög!!! De nagyon élvezzük. Megható figyelni, hogy bontakozik ki az értelme, nyílik a kíváncsisága, szívja magába a nagyvilágot és benne megtalálja magát és cselekedeteit, hiszen nem is olyan régen csak egy hátán fekvő ösztönlény volt.

Ez gyönyörűen hangzik így ömlengve, a gyakorlatban azért nem ilyen cukormázas. A hiszti kimondottan szórakoztató, le vagyunk nyűgözve a produkcióktól (páros lábbal toporzékolás, ívben hátra hajlás, dobhártyszaggató üvöltés) és büszkék vagyunk bontakozó éntudatára. Szivacsként szív minden információt, aminek az az eredménye, hogy a nap végére teljesen túlpörgeti magát. Ez már fárasztóbb dolog. Éjfél felé már kicsit erőltetettnek tűnhet a nyugalmunk. Ha sikerül időben - 10 előtt - elaludni, akkor az éjszaka közepén ébred és egyből játszani akar. (Tegnap -mintegy katarzisképpen- hajnali kettőkor kiverte a kezemből az ásványvizet, így még ágyat is húzhattam. Nos, akkor nem csodáltam annyira bontakozó éntudatát.)

Amit még elfogult szülőként is nehezen tudtunk a helyén kezelni az a problémamamegoldó képessége. Tudjuk, hogy ő a legokosabb a világon, de nem hittünk a szemünknek, amikor a fotel alá begurult labdát -miután kézzel nem érte el- egy másik játék segítségével próbálta kipiszkálni. Ha így megy tovább holnap egyenleteket fog megoldani.



süti beállítások módosítása