Ezeket a dolgokat nem akarom átvinni a következő évre, mivel mind decemberben történtek, csak nem értem rá blogolni tanulós dolgaim miatt.
Még november végén jött rá, hogy ő már tud járni, csak megfelelő segédezközt kell keresni hozzá. Kitalálta, hogy a széke lesz a legjobb alkalmatosság erre. Pár napja pedig - mindenki legnagyobb örömére - azzal kápráztat el bennünket, hogy teljesen egyedül le tud tolatni az ágyról. Már nem fejjel indul meg, hanem profi módon irányba fordul és lecsusszan.
Papa restaurálta a retró szánkómat, karácsony előtt ki is tudtuk próbálni. Kicsit kedvét vesztette az öltözködés alatt, szegényre ráadtuk a bundazsákot, utána már nem tudott megmozdulni. Mereven belekötöttük egy sállal a szánkóba. Mikor elindult a szánkó már minden ok volt, csak tilos volt megállni.
Karácsony után mindenhova csak a díszével közlekedtünk, vinni kellett a kocsiba is. Ez lett a kedvenc karácsonyi ajándéka. Másik kedvence Wheelybug. Még nem tudja rendeltetésszerűen használni, csak önelégült arccal, egyenes háttal ücsörög rajta, és tűri, hogy tologassuk lakásszerte. Még azt is hagyja, hogy bolond nagybácsikái drifteljenek vele a nappaliban.
Kastélytúrán voltunk, Simontornya, Ozora és a jobb sorsra érdemes igari kastély előtt elkocsikáztunk, mivel a gyerek aludt az autóban. Mondjuk szerencsétlen Strasszer kastélynál akkor sem szálltunk volna ki, ha ébren van, mivel veszedelmes környéken düledezik. A kovácsoltvas kaput és kerítést téglástól együtt bontogatják. Valaha gyönyörű fák vették körül, most már azok is inkább szerencsétlenül álldogálnak a birkalegelőként használt parkban. Az épület nem magától, hanem a szorgos téglagyűjtögetőktől esik elemeire. Siralmas. Végül a dégi Festetics kastélyba látogattunk. Nem számítottunk rá, hogy be is tudunk menni, mivel pár éve még nem volt látogatható, csak a parkban akartunk sétálni és kívülről gyönyörködni. Meglepetésre találkoztunk egy őr bácsival, aki közölte, hogy november 1-ig állandó kiállítás van a kastély történetéről, most zárva vannak, de mivel ilyen messziről jöttünk beenged bennünket. Igaz, hogy hidegebb volt bent, mint kint (a fényképező le is fagyott, így csak Szilárd telefonjával tudtunk képeket csinálni), de jól fel voltunk öltözve és varázslatos volt, hogy csak mi voltunk a Festetics kastélyban!
Legnagyobb eseményünk, hogy pár napja nagyon kifejezően kezdett el gügyögni. "Így-így, egy-egy, én" a felismerhető szavak, de a saját kis nyelvén már mondatokat is szokott halandzsázni és énekelni.
Háton fekvő, pisi-kaki-szopi bébiből egy év alatt rosszcsont kisgyerek lett, aki bár még sokat szopizik, de azt artistákat megszégyenítő pózokban műveli már!
