Az ő kis vicce nyugodtam maradhat sokáig, mert édes, kedves, humoros. Azt találta ki, hogy minden pukija után hangosan kell nevetni. Teljesen következetes, még álomszopi közben is kineveti a cici mögül.
A másik már nem ilyen vicces, sőt kifejezetten borzasztó. Már egy pár hete nyűg volt a hajmosás, sírt, ellenkezett. Mivel kénytelenek voltunk néha mégis megmosni, ez annyira fájdalmasan érintette, hogy már a sima hajmosás nélküli pancsitól is fél. Úgy fürdünk, hogy ő belémcsimpaszkodik, és mozdulatlanul rámlapulva várja, hogy apa végre kivegye. Szappanozás közben véletlen sem szabad elemelnem a testemtől, mert iszonyatosan üvölt. Most ott tartunk, hogy a haja már zsíros és kicsit büdi is és Szilárddal előre rettegünk a holnapi naptól, mert akkor mese nincs: MUSZÁJ hajat mosni. Tudom, hogy ez is egy rossz szokás és előbb-utóbb vége lesz, de nem bírom nézni a kétségbeesett ábrázatát addig, amíg kinövi. Ha valakinek van ötelete, javaslata, akkor ne habozzon megosztani, mivel most először nem tudom, hogy mit csináljak?!
