Ahhoz képest, hogy délre vonultunk, meglepően zord időjárásba érkeztünk. Jó nagy hó volt Sziszi legnagyobb örömére. Nem tudom, hogy ez adta-e a jó hangulatot neki, de tény, hogy soha sehol nem oldódott még fel ilyen hamar. Fesztelenül közlekedett a lakásban, barátságos, mosolygós volt, nem lógott rajtunk. Nagyszülőket egyből és magától papának és mamának szólította (nem dedának, pedig azt nagyon szerettük volna), Lellit is megnevezte a maga nyelvén Le-nek.
Szilárd megkereshette nagyszülei sírját és találoztunk több rokonnal is, akiket utoljára tizenakárhány évvel ezellőt látott. Örülök, hogy multikulti környezetben lehetett Sziszi két napig.
A héten névnapoztunk is. Elérkezett az idő, amikor a tárgyak igazán fontosak lettek számára, ezért a legizgalmasabb esemény az ajándékbontás volt. Korán reggel pizsiben teljes extázisba esett a traktortól és a markolótól.
