Mikor két évesen még egy kukkot sem volt hajlandó kimondani, elgondolkoztunk a fejlesztő pedagóguson. Nos, most apa azt tanácsolta, hogy keressek egy visszafejlesztő pedagógust. Gyakorlatilag egész nap nyomja (ha csendben van, akkor vagy vásottkodik, vagy bekakilt). Beszélgetni már nem igazán tudunk mellette, de nem probléma, mert remekül elszórakozunk rajta. Már olyan mennyiségű aranyköpést/cukiságot halmozott fel, hogy lehetetlenség fejben tartani, ezért leírok párat az utókornak.
Saját szókreálmánya a veszélyemetes, ami a félelmetes és veszélyes szavak ötvözete és tartalommal helyesen megtöltve használja is az odaillő szituációban. Például megkérdeztem tőle, hogy levehetem-e a pelusát, mire azt válaszolta: "Nem, veszélyemetes förtelem lakik benne." És igaza is volt, gigaszart bányásztam ki belőle.
Hangutánzó szavakat is saját magának csinál. A szopihang: szop-szop. A porszívó: pojsz-pojsz.
Szintén saját szerzemény a mellszívóra alkalmazott szava: szopigép.
Thomas-szókincse is van, amit a thomasos könyvekből szív magába. A múltkor bejelentette, hogy henceg. Megkérdeztük, hogy mit csinál olyankor: "Hát, kérkedek." A mozdonyszerelő műhely Viktor nevű vonatát pedig Orbán Viktornak hívja, mivel a Viktor névvel eddig csak ilyen összefüggésben találkozott.
Az igekötőkkel még bajban van. Állandó szófordulata az "azt döntöttem ki", illetve a kedvenc kérdésem: "Milyen arcot vág ki Terka?".
A rokoni kapcsolatokat még abszolút tulajdonságként kezeli, nem relációban. Esti altatásnál Terka nem tudott lenyugodni, ezért átkiabáltam édesapjának a nappaliba segítségért. Mivel nem hallotta (zúgott a páraösszeszedő gép), ezért többször szóltam, kértem Sziszit is, hogy kiabáljon velem: "Aaapaaa!!!" Mivel ez is hasztalan volt, egy mérges-hangos "Szilárd"-ot is eleresztettem, Sziszi pedig velem szilárdozott. Majd odafordult hozzám és megkérdezte: "Anya, miért kiabáljuk az apának azt, hogy Szilárd?"
Reggel általában elsőként ébred és nem viseli el, hogy a többiek még alszanak. Néha olyan kézráncibálásokkal ébresztgeti Terkát, hogy szerencsétlen hangos sírásba kezd. Persze ezért rászólunk. Tegnap azt felelte vissza erre: "Csak benyomom a szirénagombot."
Délutáni altatáskor nem volt kedve nyugiban maradni, ezért mindent hülyeséget kitalált, hogy szóval tartson. Megkérdezte, hogy hány éves lesz és láncot fűzött belőle az "És azután mennyi?" kérdésekkel. Én válaszoltam neki, ő pedig számolta az ujjain. Már 12-nél tartottunk, amikor kétségbeesetten felkiáltott: "Anya, nincs több kezem!"
