A névnapjára madárfüttyöt meg hóvirágot ígértem, verőfénnyel és langy tavaszi szellővel. Aztán ez lett belőle:
Tegnapelőtt elpakoltattam Szilárddal a teraszról a szánkót, nehogymár a szomszédok megszóljanak, hogy nem vagyunk nagy buzgárok! Apa szeret bennünket, ezért nem morgott nagyon, amikor másnap megint bányászhatta elő.
Már az ünnep reggele is boldogsággal indult, mert végre sikerült beledugni R2D2 légkifújó nyílásába egy avokádómagot, amit csak a burkolat leszedésével tudtunk kivenni.
Itt éppen akcióban.
Játékot nem ajándékoztunk neki. Már hónapokkal ezelőtt megjött a Grimm's mobil babaház, amit a névnapjára szántam de úgy döntöttem, hogy ezt majd máskor kapja meg. Most a legjobban a használati tárgyainkkal szórakozik, például hosszú percekig söpröget, felmos, kevergeti a köcsögben a levegőt a fakanállal. A konnektorok, aksitöltők a megamennyország, így nem hiszem, hogy izginek és értékesnek találná a fajátékunkat. Majd kicsit később...
Így az elnyűtt csillagos tutyija helyett kapott egy új, tigrincses puhatalpút (A puhatalpak.hu-ról). Tetszett neki.
Szüksége is van a jó cipőre, mert már nem nagyon mászik, inkább menni szeret. Azt hittem, hogy majd egyszer csak elindul, és attól a naptól kezdve azt mondhatjuk, hogy JÁR A KISFIUNK. Hát, ezzel szemben észre sem vettem, hogy, hogy történt a dolog, mert egy hosszú folyamat eredménye az, ahol most tartunk. Először csak pár bizonytalan lépés (kb a szülinapja óta), majd hosszabb részeges lépések az egyik bútortól a másikig, most meg már szalad keresztül a lakáson! Eszméletlen energiabomba. Esténként mindenki hamar álomba szokott szenderülni.
