Mostanában nem azért ilyen ritka a blog posztoltsága, mert nem történik velünk semmi, hanem pont ellenkezőleg: a világ hiábavalóságaira már nincs időnk a tengernyi tennivaló miatt.
A legfontosabb változás a kajázásban történt. Már szinte mindent ehet. A nagymamák legnagyobb örömére sütit is, így a mamasütik lettek az abszolút kedvencek. Az egész repertoárt végigkóstolta már, szerintem nem bánná, ha ezentúl csak sütin kellene éldegélnie. Én viszont annál inkább, mivel borzasztóan felpörgeti a cukor és még a fogát is csak fogkrém nélkül mossuk. Itthon nincs is nyalakodás. Viszont jó hír, hogy egy picit hízott, de ezt valószínűleg csak mi látjuk, mert még mindig nagyon pici a kortársaihoz képest.
A másik fontos állomása pici életének, hogy "jáccós gyerek" lett. Pécsen szuper játszóteret találtak Szilárddal, már messziről sikongat, ha meglátja. Minden játékot szívesen kipróbál, de leginkább homokozik, meg gyöngykavicsozik - gyakran nézegetem a pelustartalmat kavics után kutatva. Meg persze egy kicsit szocializálódik is, ami bőven ráfér.
Solton is voltunk játszón, de nem ilyen jó érzéssel (mármint édesszüléi), mert előző este nagyon nagy buli lehetett a Kanális parton és a fiatalok szétverték a padokat és a játékokat. Azért a homokozóba beengedtük (mert állandó finnyában nem élhetem az életet), de közben folyton az járt a fejemben, hogy remélem nem itt könnyítettek magukon a bulisok!
Nincs több konzultáció, így vége a pécsezésnek erre a félévre. Ez örömhír, mert nem kell a gyereket hurcibálnunk korán reggel, nyüglődtetni a kocsiban, viszont sajnálatos a jó kis játszótér miatt. A solti kiábrándító, így hétvégente inkább elvisszük Paksra.
