A cím nem tőlem van, Sziszi dicsekedett ilyenformán az Attilának, mikor megkérdezte tőle, hogy miért vagyok kórházban. Bár így lenne! Pedig csak elővigyázatosságból kellett befeküdni a 38. héten. Igazából nem történt semmi, amíg bent voltam, ott még a jóslófájások és keményedések is elmaradtak, mivel egész nap pihiben voltam. Ennek ellenére a végéig ott kell már maradnom, most a hétvégére kaptam csak kimenőt.
A nyugi-pihi jó, de nagyon hiányzik a két Sziszi. Főleg, hogy a kisebbik még beteg is volt, borzasztó érzés volt külön lenni. A magas láz miatt nem is igazán mozogtak, látogatni sem tudtak jönni, így történt, hogy életünkben először nem láttam a gyerekemet majd' két napig! Este már a fényképét puszilgattam magányomban. Ő pedig reggel "Anya, gyere, siess!" felkiáltással kezdte a napját.
Remélem Terka jövő héten már szeretne előbújni és nem kell még két hétig nélkülöznünk egymást!
