Neki van a világon a legszebb lelke. Nagyon kell vigyázni, hogy mit mondunk.
Tegnap rátette a kutyáját a konvektorra és szóltunk neki, hogy az nem igazán jó, mert megég a kutya feneke. Erre keserves sírásba kezdett és 10 percig kereste a megoldást, hogy segíthetne a fájós seggű kutyáján. Beletette a prikolicába és vitte egy kört.
Máskor ráesett a plüss kukacra a szék és azt találtam mondani, hogy "Na, most elposszant a kukac!". Itt a megoldást fél óra szívszaggató bömbölés után a szopiban találta meg. Nem ő szopizott, nekem kellett szopiztatnom a kukacot.
Szintén fájó pont a micimackós mesekönyvben, mikor üres csuporral ábrázolják a hőst. Ennél az oldalnál csak apa extrakitalációs története hoz vigaszt, melyben megmagyarázza, hogy szerez Micimackó a méhektől ismét kaját. Csak ezután lehet továbbmenni és a sztori végére már ismét lát a könnyeitől is.
