Már egy hete együtt vagyunk, itthon.

Változó az alvásunk, néha nagyon ügyesen és sokat alszunk, de az utóbbi időben elég hasfájós lett. Tudom, hogy az igény szerinti szopi azt jelenti, hogy igény szerint szopizik, de néha olyan soknak tűnik, és amikor nincs benne rendszer, akkor jön elő ez a hasfájós probléma.

Mindig van miért aggódni, még akkor is, amikor minden rendben van: túl sokat evett, túl keveset, miért alszik annyit, mikor ébred már fel, melege van, fázik...? Még szerencse, hogy apa kicsit józanabb gondolkodású, mint én és időben leállít.

Egyébként tündér egy kisfiú. Meglepő, hogy ifjú kora ellenére milyen erős, hason fekve már kinyomja magát és hosszú másodpercekig emelgeti a fejét, átfordítja egyik oldalról a másikra. Amikor pelenkázzuk vagy öltöztetjük (ezeket valamiért nagyon utáljuk)  teljes erejéből megfeszíti magát. Eleinte a fürdés ellen is hadakozott, de már napról-napra jobban tűri.

Kedvenc elfoglaltság a nézelődés teli hassal. Leginkább anya és apa arcát szereti nézegetni, de már a szobában is előszertettel jár a tekintete. Az én kedvencem pedig, amikor apa mellkasán fekszik. Ha ezt látom mindig kicsordul a könnyem ( ez mostanában gyakran előfordul - biztos a hormonok miatt) , mert olyan megható.

Azt hittem, hogy ha megetetem, tisztába teszem, leteszem aludni, akkor majd lesz időm mindenre. Hát, rájöttem, hogy ez nem így van. Ezt a post-ot négy napja készítem.

Az első kép itthon. Egyből beleájult az ágyába a megérkezés után.

Így szoktam nézelődni.

A második fürdésünk. Az első olyan gyors volt és úgy izgultunk, hogy nem tudtunk fényképezni.

Így jutalmazom anyát és apát.

Már nagyon álmos voltam.