Először a Balaton déli partjára terveztük a nyaralást. Mivel ez az első nyaralásunk a babával, leginkább attól tartottam, hogy zavarni fogjuk a többi nyaralót a nyifogással. Ezért ragaszkodtam a bababarát szállodához. Meg ott van kiságy, kiskád, légzésfigyelő, meg sok hasznos dolog, ami nélkül nem tudunk élni. Aztán mégis az északi lett, nem is a part, nem is bababarát. De mivel apa s anya szíve csücske a Káli-medence, ezért az első nyaralás nem lehet máshol! Mióta szeretjük egymást apával, minden évben Káli-medencézünk. A tavalyi elmaradt a nagy pocak miatt, és hiányzott már a balaton-felvidéki levegő.
A ház egy 1729-ben épült és nagyon izlésesen felújított parasztház. A házigazdák németek, a vendégek hollandok, a közös nyelv az angol, a kaja leginkább olasz(os), így nemzetközi környezetben éreztük magunkat.
Borzasztó meleg volt, ezért kora délelőtt és késő délután tudtunk csak kirándulni, a köztes időben a házban, vagy a mesés kertben hűsöltünk. A szerencsésebbek pancsiztak is.
Ha Balaton-felvidék, akkor kötelezőek a köves kirándulások. A szentbékkállai, kővágóörsi kőtenger, a Hegyestű. Valószínűleg legközelebb már kisebbik Szilárd is többet tud értelmezni a látnivalókból, most egyenlőre a kőkapargászás, a kőkupacon szopizás, és a villámgyors hegyre fel-majd le ( mivel annyira meleg volt és úgy féltettem, hogy 10 perc alatt végeztem a Hegyestűvel, ami szerintem biztos rekord ) élmény jutott neki.
Sajnos a kékkúti forrást kisfiunk nem láthatta, mert bealudt, ezért ott csak apa és anya örömködött.
Azt gondoltuk, hogy igazán neki való hely a salföldi major, a böhöm nagy állataival, mint például a szürkemarhák és vízibivalyok, de kisfiunknak csak a libák tetszettek, amiket hosszasan kellett csodálni, és minden mozdulatuknak hangos "öö" volt a jutalma.
A Balatonnál is a legnagyobb sikere egy hattyúnak volt - biztos azért, mert ez is olyan libaszerű. Most volt a kékszalag is, de a vitorlásokig valószínűleg nem látott el, ezért csak a vizet nézte maga előtt.
De a legjobban a Krisna-völgy tetszett. Ezen belül is a szentély a rikító és zsúfolt freskókkal és a csillogó ruhájú szobrokkal. Itt tökéletesítette legújabb tudományát, az erőlködős köhögést, amit a különösen szép dolgoknak tartogat csak. Sokan meg is nézték a tündéri kisfiút, aki a falfestmények előtt majd' kiugrott anyukája kezéből és közben nem tudta abbahagyni az öklendezős köhögést.
Bár hatalmas a világ, és annyi minden van, amit meg szeretnénk belőle mutatni a kisfiunknak, de biztos, hogy jövőre ismét itt (is) nyaralunk majd. Sőt azután is, minden évben, egészen addig, míg végleg odaköltözünk!
