Életünk első anyák napján a két Szilárd elvitte anyáját Tihanyba kirándulni és levendula olajért és szappanért. Úgy izgultam az út miatt, hogy tegnap már arra gondoltam, hogy inkább itthon maradunk.

Erőt vettem magamon és reggel két maratoni szopi után indultunk ( inkább délelőtt, mert fiatalúr fél tízig szundikált). Nem tudom, hogy mit görcsöltem annyit, hiszen az utazás alatt, ha nem aludt, akkor remekül elfoglalta magát, hol a könyvecskéjét olvasgatta, hol a Micimackóját nyalogatta. Útközben kétszer kellett megállni kajázni. Nagyon romantikus volt, ahogy a veszprémi dombok között szopizott, csak a természet lágy ölén szétszórt szeméthegyek rontottak az ünnepélyes hangulaton.

Tihanyban a másfél órás séta alatt egyszer sem nyüszögött. Már az első percben tudatta, hogy ő bizony nem hajlandó a babakocsiban zötyögni, így édesapa kezéből nézte a Balatont és az apátságot. Gyönyörű idő volt, ezért nagyon nagyot tudtunk sétálni. Nehezen találtunk a bazársoron levendulás cuccokat, de egy kicsi, de annál gusztább boltban sikerült kézzel készített szappant és olajat vásárolni.

Ma sokszor voltam sírás közeli állapotban, ezt a posztot is elég meghatódott hangulatban írom. Szuper dolog az anyák napja!