Mióta apát ismerem még soha nem volt beteg. Most úgy látszik, hogy itt az idő mindent bepótolni. Múlt héten kezdődött torokfájással, majd fokozatosan fejlődött tovább napokig tartó magas lázzal. Nem kellett sok idő, hogy rajtam is eluralkodjon, a hét végére már csak feküdtem, és mivel nem használhattam gyógyszereket, ezért hűtőfürdőztem szorgalmasan. Elég kétségbeejtő érzés volt, hogy csak szoptatáskor láttam az én kis tündérkémet. De úgy néz ki, hogy már VÉGE!
Azért pár kört futottam, mire lázasan is meg mertem szoptatni. Először a neten kerestem az infókat, de az nem elég megbízható és elég ellentmondásos. A kórházban is megkérdeztük - 38,5 felett nem szabad. A gyógyszerész is ezen a véleményen volt. Természetesen már akkor tudtam, hogy semmi esetre sem hagyom abba a szoptatást, ezért inkább olyan embert kerestem, aki ebben megerősít. így Máté Marika védőnéni és a La Leche Liga áldásával tovább szopiztunk - szerintem rosszul is lettem volna, ha tápszert kell adni neki.
Biztos vagyok benne, hogy az anyatejnek köszönhetjük, hogy tündérmanócskánk sértetlenül megúszta. Tudom, hogy régen más volt a trend, de már kicsit bosszant, hogy azok, akik sajnos a régi, igen rossz gyakorlatnak köszönhetően nem tudtak szoptatni, most tanácsadónővé léptek elő és engem fikáznak: ne adjak annyit neki, ne ilyen sokszor, ne ilyen össze-vissza, miért nem adok teát, adjak vizet is, lázasan nee!
A lényeg, hogy most már jól vagyunk és Szilárdunk is szépen kerekedik.