Család lettünk. Nem szeretem a szentimentális dolgokat, de mégis csak ez életünk legnagyobb kalandja! Izgalmas lesz visszaidézni, mi történt veletek, velünk, DRÁGA GYEREKEINK.
Apa-anya kooprodukcióban készült az első háti kötésünk ( szerintem nekem ez egyedül sosem fog menni, hiába korrepetáltak a kalocsai mamamik ). Kb. húsz perces sétára indultunk vele, kicsit még stresszesen: nem szoros, nem laza, nem csúszik, nem lóg? Ebből gyermekünk szerencsére semmit nem érzékelt, láthatólag élvezte a kirándulást, a végén be is aludt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
