A pénteki fürdés előtt véres nyálkát találtunk a kakiban. Ari doktor nénit nem sikerült elérnünk telefonon, így egyből Dunaújvárosba indultunk. Fagy, hó, szél és hóátfúvások javították a hangulatot, én végig bőgtem az utat.

Persze, egyből közölték, hogy maradnunk kell. Rögtön elvégezték az ultrahang-vizsgálatot ( semmi gond) , majd vért vettek. Mikor visszahozták hozzánk kicsit sokkoló látvány volt, hogy a fejébe branült tettek. Apa indiánnak becézte. Még este meglett a véreredmény is, ami szintén megnyugtató volt. Éjszaka Szilárdka ügyesen aludt, anya is álomba sírta magát - tkp sokkal jobban viselkedett, mint én. Szerintem a háttérzajok is inkább nyugtatólag hatottak rá, engem kimondottan zavart szegény beteg gyerekek folyamatos sírása. Szerencse, hogy külön kórterembe kerültünk, egyrészt, mert itt a többi gyerek tényleg beteg volt, másrészt, mert olyan népek is voltak, akikkel nem szívesen közösködtem volna. Reggel kaki és pisi minta. A nap folyamán minden szopit mérni és írni kellet, kis zabagép itt is bebizonyította, hogy neki aztán semmi baja nincs. Este doki bácsi megígérte, hogy másnap hazajöhetünk, szerinte valami enyhe lefolyású vírus riogatott minket. Reggel lázmérés közben búcsúzásképpen jól összekakilta a pelenkázót, majd két óra várakozás után megkaptuk az elbocsátó szép üzenetet.

VÉGRE ITTHON!!! Megint apával, szeretetben, békében, tejszagban.