Mivel elméletben már mindent tudtam a terhességről és az utolsó időszakról- volt rá pár hónapom, hogy kiműveljem magam-, ezek a szakkifejezések is régi ismerőseim voltak. Tehát a tudásalap: az NST olyan műszeres vizsgálat, ami fájdalommentes és információt ad a bébi szívhangjáról, aktivitásáról és az én méhtevékenységemről. Esetleg még valamit megsejthetünk a nagy nap időpontjáról is- legalábbis, hogy közeleg-e már? A realitás: az NST egy olyan műszeres vizsgálat, amire rajtam kívül még nagyon sok terhes anya várakozik, akik az idő múlásával egyre ingerültebbek lesznek. A vizsgálatot végző szülésznő leterhelt, fáradt és mogorva és azt hiszi, hogy úgy kell felébreszteni a gyerekünket, hogy beletehénkedik a hasamba és egy borzasztó hangú csörgőt rázogat mellette. (Tündérbogárkám még szép, hogy azért sem volt hajlandó aktiválni magát.) A kapott papír pedig semmi érdekes adatot nem tartalmaz.
Na, de a méhszájvizsgálat! Pedig reménykedtem benne, hogy ez ma elmarad. Most voltam először a doki SZTK rendelésén. A magánrendelőjében csak lekapom a cuccom a függöny mögött, fellépek az asztalra, ami egy méter távolság és már nem is vagyok szégyenlős. Hát itt kicsit más viszonyok vannak. Egy szűk vetkőzőben kell lecsupaszítani magam, majd miután ez megtörtént az aszisztens és a doki előtt kell elhaladnom kb öt hosszú métert meztelen fenékkel! ( Ha előre tudom, akkor tunikában megyek!) A vizsgálat a szokásos kellemetlen érzés...DE! Akkor jött a kérdés: 'Nincsenek magának jóslófájásai? Elég rendesen tágul már.' (De még milyenek vannak- csak nem szeretek panaszkodni!) Hiperlelkes Éva aszisztens teljes extázisba esett: 'Jaj, csak nemhogy ma még szülünk is?' És a kiskönyvembe bekerült a bűvös C1111 bejegyzés. ( 1 ujjnyi méhnyak, teljesen nyitott méhszáj.) Végre valami történik!
Két fontos dolog volt, amit szülésig meg akartam csinálni. 1: szülőszobalátogatás, beszélgetés a szülésznővel. 2: a vizsgaidőszaki időzavarral küzdő tesóm dolgozatának megírása. Az elsőt szombaton letudtuk, a másodikkal ma délben végeztem, így készen állok bármire.
Egyébként nem csak én kerültem ilyen beszűkült tudatállapotba. Minden témánk a szülés és a kisfiunk körül forog. Szilárd egyre többet kérdezget a hogyanokról és kicsit aggódik is. Láttunk a kórházban egy friss újszülött kisbabát, aki császárral született ( tényleg csak pár perces volt) szürke volt és aludt. ( Sziszi szerint olyan UFO-s volt.) Ez előhozta a császár témáját. Na, ettől egy kicsit én is tartok, de remélem nem lesz olyan nagy, hogy nem fér ki a nyíláson! Fő a pozitív gondolkodás!
