Az evés és az alvás társas foglalkozás, sőt leginkább családi.
Nem jöttem rá, hogy miért nem alszik napközben, csak maximum 20 perceket. Egyszer aztán mellé feküdtem és végighorpasztottam az alvásidőt... s a 20 percből két óra lett! Most, hogy ezt tudjuk, minden délelőtt és délután közös alvás van (a legideálisabb, ha apa Szilárd is velünk tart). Szerencsére nem muszáj mindig aludnom közben, engedélyezett a könyvezés is. A lényeg, hogy kontaktban legyünk.
Az evéssel szintén így jártunk. Azt hittem, hogy sok neki vagy nem szereti már, túl egysíkú a menüje, de nem. Egyszerűen csak társ kell a kajázáshoz is. Végülis teljesen igaza van, elég lehangoló lehetett, hogy magányosan evett a székében. Így legalább mi is rendszeresebben eszünk és apa sem hagyja ki a reggelit.
